Pénzbeosztás, házimunka tanítása gyermekeknek

Pénzbeosztás, házimunka tanítása

Ebben a korban, amiben most élünk, az egyik legnagyobb kihívás, hogyan tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy erőfeszítéseket kell tenni a sikerért, és nem érdemes feladni az első adandó problémánál, hanem ki kell várni a gyümölcstermés idejét.

Mit tehetünk szülőként azért, hogy sikeres fiatalok hagyják el a szülői házat, akik felkészültek az önálló életvitelre?

I. Fontos szempontok a munkára nevelés során:

1. Mindig a gyermek életkorának megfelelő nehézségű feladatot adjunk!

 Nyilván lehetnek eltérések, de a kihívás akkora legyen, amit belátható erőfeszítésekkel el tud végezni. Ha túl nehéznek találja, akkor bele sem fog kezdeni, ha túl könnyűnek, akkor nem lesz meg hozzá a megfelelő motivációja. Konkrét, egyszerű utasításokat adjunk, egyszerre lehetőleg egyet. Ha kell, mutassuk meg neki, hogyan kell csinálni, és utána engedjük, hogy egyedül is elvégezze. Az összetett feladatokat a gyermek nem tudja megjegyezni, vagy összekeverheti, ami kudarchoz vezethet. Ha az első feladatot elvégezte, akkor adjuk a következőt. Feladatvégzés közben lehetőleg ne szakítsuk meg a tevékenységét. A megbeszéltek alapján követeljük meg tőle a munka elvégzését.

 

2. Legyünk következetesek a feladatok számonkérésekor a gyermekkel!

Amit kérünk tőle, azt el kell végeznie. Ez feltételezi, hogy a közelben vagyunk, és addig nem engedjük el a „tett színhelyéről”, amíg anya vagy apa szűrőjén át nem ment a végeredmény. Vigyázzunk: ha szeretnénk, hogy valóban kész legyen valami, ellenőrizzük, és ne csak ígérgessük azt! Ha észreveszik, hogy nem fordítunk energiát az ellenőrzésre, akkor ezt mindenféle lelkifurdalás nélkül kihasználják.

 

3. A személyes példamutatásnak nagyobb az ereje, mint a beszédnek.

Fontos, hogy szavaink és tetteink összhangban legyenek, mert ez az alapja a hitelességünknek. Nézik, látják, hogyan végezzük a hétköznapok során az otthoni feladatainkat, milyen kedvvel megyünk a munkahelyünkre, hogyan jövünk onnan haza, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogy segítőkészek vagyunk-e, szívesen teszünk-e apró szívességeket a szeretteinknek, vagy rámordulunk a másikra. Ha mi magunk hajlandók vagyunk az önvizsgálatra, ha tudunk akár bocsánatot is kérni a hibáinkért, és korrigálni magunkat, nem csak mi leszünk jobb szülők, hanem gyermekeink is elsajátítják ezeket a képességeket.

 

4. A közös munka mindig szórakoztatóbb, ráadásul gyorsabban is tudunk végezni.

Soha ne büntetésként adjuk a feladatokat, és ne legyük erőszakosak sem. Ha nekünk kellene így dolgoznunk, mi sem tennénk azt szívesen. Hagyjunk választási lehetőséget.

A munkamegosztásban különböző ötleteket ki lehet próbálni, és amelyik beválik az adott családban, azt érdemes megtartani, és következetesen kitartani mellette. (Például beosztás készítése, heti rend, napirend összeállítása, pontrendszer kialakítása stb.)

 

5. Mindig köszönjük meg a munkájukat!

Adjunk visszajelzést, dicsérjük meg és pontosan fogalmazzuk meg, mit köszönünk: a terítést, a gazolást, a porszívózást! Mutassunk rá a végeredményre is, hiszen minden tettünknek úgy lesz értelme, ha látjuk, milyen célért tesszük. A szép lakásban jobban érezzük magunkat, a rendezett szekrényben átláthatók a dolgaink, a gondozott udvaron kellemesebb a pihenés.

II.  Gyakorlati ötletek a megvalósításhoz

1. Takarítás, rendrakás

A takarítás egy 2-3 éves kisgyermek számára igazi örömforrás. Adjunk a kezébe kis söprűt, és lapátot, és engedjük, hogy ő seperje fel a padlót: ügyesedik a keze az eszközhasználattal. A portörölgetés, porszívózás is játék lehet a számára, ezért hagyjuk, hogy ő választhassa ki, mit szeretne csinálni. Ha azt látjuk, hogy maradt még kosz, ne mi javítsuk ki, mert abban az az üzenet, hogy ő nem elég ügyes, hanem mutassunk rá, és várjuk meg, míg azzal is kész lesz. Megéri rászánni az időt, mert néhány év múlva már felügyelet nélkül is képes lesz arra, hogy tisztán tartsa a lakóteret.

A gyerekszobában levő szemetes kicserélését bízhatjuk 5-6 éves gyermekünkre, nekünk csupán ellenőriznünk kell, hogy megtörtént-e a csere.

A játékok elpakolása lehet jó móka, főleg, ha együtt végezzük az elején. Érdemes betartatni, hogy csak akkor kezdhet másik játékkal játszani, ha már az előzőt elpakolta. A 4-5 éves gyerek már egyedül is boldogul ezzel, de örül a jelenlétünknek.

Lefekvés előtt soha ne hagyjuk szanaszét a játékokat, mert mindenki számára jobb érzés, ha rendben van a lakás. Ezt a szokást kicsi kortól kezdve érdemes kialakítani ugyanúgy, mint reggel az ágy rendbe tételét. Iskolás korban tanítsuk meg, hogyan tartsa rendben az íróasztalát.

 

2. Mosás, vasalás

Egy másfél éves tipegő számára jó móka, ha ő adogathatja a ruhákat a teregetéshez (bár néha több kerül vissza a kosárba, mint amennyi a szárítóra). 10-12 éves korára már egyedül is tudja kezelni a mosógépet, ha megtanítjuk neki, hogy melyik programot használja. Az általános iskola végére pedig elvárható, hogy legalább a saját ruháit egyedül mossa, de automata mosógép esetében akár az egész családra is kimoshat, száradás után pedig válogassa szét az alsóneműket, és tegye a megfelelő helyre, az adott személy tárolójába.

Vasalni is meg lehet tanítani a gyerekeket 9-11 éves kor között, szülői felügyelet mellett. Tanítsuk meg, hogyan működik a vasaló, és hogyan biztonságos a kezelése.

 

3. Sütés, főzés, ételkészítés

Rendkívül jó ötlet, ha az anyuka konyhapultja mellé készítünk egy játék konyhát, hogy fiunk, lányunk velünk együtt végezzen igazi konyhai feladatokat. Adhatunk egy darab tésztát, hogy az ő felületén nyújtsa ki, és azt is beletesszük a tepsibe. Készíthet szendvicset vacsorára, amit ő ken meg, ő tesz rá felvágottat, és ihatunk teát a játékcsészéjéből is. Együtt megteríthetjük az asztalt, amit a későbbiekben már egyedül is el tud végezni.

A sütemények készítése is jó móka.  Már a 2 éves picur is képes arra, hogy tésztát állítson össze. Persze az édesanya vagy a nagymama fogja a tálat (és a széket is, amin a kicsi térdel), hogy le ne essen, és nagy nyögések és szuszogások kíséretében élvezettel „gyömöszöli”, tépi, gyúrja a tésztát. Az első ilyen tevékenység nálunk 2 órán keresztül tartott, és a  becenevem „Tésztás mama” lett. Gyúrhatunk pogácsatésztát is, amit a „Kiskukta” segítségével szaggatunk ki, ő kenheti be tojással a tetejét, és szórhat rá sajtot. Egy 3 éves ovis már szülői felügyelet mellett egyedül is ki tudja nyújtani a pizzatésztát, megkeni szósszal, ráteszi a feltétet, megszórja sajttal.

10 éves kor körül már a tűzhely használatát is megtaníthatjuk, de eleinte legyünk jelen. Ebben a korban már főételek elkészítését is el tudják sajátítani.

Sütés, főzés közben a várakozási időt használjuk ki a közös elpakolásra, rendrakásra, takarításra. Ha az elejétől fogva arra tanítjuk, hogy a munka akkor fejeződik be, amikor már tiszta a munkafelület, jó eséllyel várhatjuk, hogy nem fogja a későbbiekben romokban hagyni a konyhát.

4. Fúrás-faragás

Kisfiúk szívesen dolgoznak az édesapjuk mellett hasonló, kicsinyített munkafelületen, játékszerszámokkal. Már a másfél éves gyermek is utánozza az apukáját, amikor szögel, vagy éppen felújítja a lakást. Persze minden alkalommal figyelni kell a biztonságra. Ha van rá lehetőség, érdemes bevonni a kicsiket a ház körüli tevékenységek végzésébe. és olyan hobbi tevékenységekbe is, amik akár egy szakma alapját képezhetik.

Ahogy nőnek a gyerekek, egyre több fajta munkát lehet rájuk bízni. Ha nem vettük el a kedvüket menet közben, akkor a személyes jelenlétünk vonzó lesz a számukra, hiszen munkavégzés közben lehet beszélgetni.

 

5. Kertészkedés, állattartás

Ha kertes családi házban élünk, kiváló lehetőség adódik a kerti munkák megszerettetésére. 3-4 éves korban már be tudjuk vonni őket a palántanevelésbe. Fantasztikus élmény a számukra, amikor látják, viszonylag rövid időn belül, kihajtani és növekedni a növénykéket. Ha van rá lehetőség, adjunk néhány m² földet nekik, ahová kiültethetik a palántákat. Megmutathatjuk, hogyan kell kihúzgálni a gazt, hogyan kell felfuttatni a babot, karózni a paradicsomot. Nem kell, hogy sokféle legyen, de rendszeresen kell, hogy gondozzák a növényeket. Földterület hiányában balkonon, vagy teraszon is lehet ültetni, cserepekbe. 4-5 éves korban már a szobanövények öntözését is rájuk lehet bízni.

Melyik gyermek ne szeretné, hogy saját állata legyen! Kiváló lehetőség ez arra, hogy megtanuljon gondoskodni egy élőlényről: etetés, itatás, az állat tisztán tartása, esetleg sétáltatása. 4-5 éves kortól kezdve bevonhatjuk őket ezekbe a feladatokba.

6. Pénzkezelés

Kisiskolás korban érdemes elkezdeni papírpénzzel vásárlós játékot játszani, és a termékek valódi értékének megfelelően tanítani arra a gyerekeket, hogyan kell fizetni. A pénztárnál előre lehet őket küldeni, hogy maguk fizessenek ki egy-egy árut. Ezt akár a zsebpénzükből is megtehetik. Jó dolog, ha a zsebpénz is valós munkavégzésen alapul. Nem ajánlatos azonban pénzt fizetni azokért a feladatokért, amik a mindennapi élet tevékenységeihez tartoznak, mert ezeket el kell végezni, méghozzá ellenszolgáltatás nélkül.

A zsebpénzt a kisebbek gyűjthetik is, perselyben, ezzel taníthatjuk őket arra, hogy ne apróságokra, hanem nagyobb, fontosabb dolgokra költsék. Arra is meg lehet tanítani őket, hogy egy részét a pénzüknek karitatív célokra fordítsák.

Később, iskolás korukban már pénzért adhatnak el saját maguk által ültetett palántákat, visszaválthatják az üres üvegeket, fűzhetnek gyöngyből ékszereket, süthetnek karácsonyi süteményt, eladásra. Ez nagyon jó lehetőség olyan pénzszerzésre, ami mögött valóságos tevékenység áll. 10 éves kortól érdemes megtanítani, hogy mi a kiadás és bevétel, mennyi pénzbe kerül a háztartás fenntartása, mi a rezsi fogalma. Számoljuk ki, mennyibe kerül a család egy napi étkezése, mennyit költünk ruhára, cipőre stb. Engedjük meg, hogy megtervezzék a heti menüt, egy adott pénzösszegből.

A középiskolásoknak tanítsuk meg, hogyan kell csekket feladni, hogyan kell bankkártyát használni, mit jelent a hitelkártyára vásárlás.

 

Összegezve:

Áttekintettem azokat a szempontokat, amik segítséget nyújtanak a szülők számára a munkára nevelés területén. Konkrét, gyakorlati tanácsokon keresztül illusztráltam, hogyan tudják megvalósítani különböző területeken a célok elérését. Nem tudom garantálni, hogy minden próbálkozás elsőre sikerrel jár, de nem szabad feladni, kitartóan ragaszkodni kell az elhatározásainkhoz, mert gyermekeink számára ez olyan vetést jelent, ami biztosan sikeres aratással fog végződni. Néhány év múlva örömmel tapasztalhatjuk meg, hogy az erőfeszítések nem voltak hiábavalóak, és az unokáink életében is viszont láthatjuk vetésünk eredményeit.

 

Reményi Ilona

háztartásökonómia-életvitel szakos tanár,

életviteli tanácsadó

(4 gyermek, 12 unoka)